I. rész - Magyar postások országos
szakszervezete
II. rész - A fordulat évétől
az V. kongresszusig
III. rész -A VI. kongresszustól
a 25 éves jubileumig
IV. rész - Azok a hetvenes évek
V. rész - Nők a postás
szakszervezet élén
VI. rész - A különválás
után
VI. rész - A különválás
után
Több, mint száz évvel
azelőtt, hogy a Magyar Posta három részre
vált szét, 1888-ban a vasminiszter: Baross
Gáborés a magyar állam „elérkezettnek
látta az időt arra, hogy e fontos hírszolgálati
eszközt (a telefont) kizárólagos jogon
az állam részére biztosítsa.
Ezért az 1888. évi XXXI. tc.-ben kimondja,
hogy a távírda, távbeszélő és
villamosjelzők felállítása,
berendezése és üzembentartása
az állam kizárólagos joga. …Ettől
kezdve az állam hozzá is látott
a távbeszélővonalak létesítéséhez, éspedig
oly módon, hogy e célra a minisztertanács
hozzájárulásával Baross a
postaforgalmi pénzekbôl 10 év alatt
visszatérítendô 200 000
forintnyi kölcsönt vett fel.”–az idézet dr. Hencz
Lajos: A Magyar Posta története és érdemes munkásai
című 1937-ben megjelent könyvbôl való.
Az
1990-es szétválás és az azt
követő kissé zavaros idôszak megértéséhez–úgy érzem –fontos tudni azt, hogy 100 évvel ezelôtt
az akkori műszaki fejlődést felismerve a magyar királyi
posta akkori vezetői azt látták jónak, hogy az addig
egymástól elszigetelten működô postát, távírdát és
távbeszélô szolgálatot egyesítsék. Mivel
az 1800-as évek második felében a rádió, televízió és
egyéb vezetéknélküli műsorszórás
még nem létezett, ezek csak megvalósításuk
után kerültek a postához. Az egyesítés idején –mint
arról korábban
már írtam –a postai dolgozóknak még nem voltak érdekképviseleti
szervezetei, így azokat nem kellett egyesíteni. 1990. január
1-jével a vezetékes és vezetéknélküli
távközlés levált a Magyar Postától és
a Magyar Posta Vállalat leszűkített tevékenységi
körrel folytatta tovább lakossági szolgáltatásait.
Nála maradt a levél-, a csomag-, a hírlap- és a
bélyegüzletág, továbbá a korábbi postai
pénzügyi tevékenység, a postai kutatás, a
postai adatfeldolgozás, a postai felnőttoktatás, az egyéb
pihenő-szórakoztató tevékenység és
az előzőekben felsoroltak ellátásához szükséges
felvevő-, szállító- és kézbesítőszolgálat.
1993. december 31-vel a közlekedési, hírközlési és
vízügyi miniszter a Magyar Posta Vállalatot egyszemélyes állami
tulajdonú részvénytársasággá alakította át,
mely annak jogutódjaként Magyar Posta Részvénytársaság
néven 1994. január 1- jével megkezdte működését.
Az átszervezéssel három új nagyvállalat,
több kft., alapítvány alakult, és értelemszerűen
az eddig közös szakszervezet tagsága is három nagy és
több kisebb szakszervezetet hozott létre. Az egyes szakszervezetek önállóságának
messzemenô tiszteletben tartásával, meglévô érdekeik
védelmére és érvényesítésére,
a közös vagyon megőrzésére létrehozták
a Postai, Távközlési és
Műsorszóró Dolgozók Szakszervezeti Szövetségét.
A létrehozó szakszervezetek szándéka ezzel az volt: „hogy
a leendő szövetség őrizze, védje és jelenítse
meg azt az erőt, amelyet a három ágazatban dolgozók
eddigi egysége –egyszóval a postásegység –évtizedek óta
jelentett.
1990. május 26-án (már az országos parlamenti választások
után) volt a Postai Dolgozók Szakszervezetének alakuló kongresszusa.
A Postás Dolgozóban Mezôfi László, a lap
felelős szerkesztője tudósított a nagy eseményről: „Rendkívüli
helyzetben, rendhagyó kongreszszust tartunk. Politikai, gazdasági
rendszerváltás időszakában vagyunk, nekünk pedig
a negyvenöt éves, egységes Postás Szakszervezet átalakulásáról
kell döntenünk. Rendhagyó, mert első alkalom, hogy a
tagság maga készítette elő saját szakmai szakszervezetének önálló szabályát,
a megalakítandó szakszervezet tisztségviselőit a
korábbi gyakorlattól eltérően nem egy szűkebb
testület, hanem közvetlenül a kongresszusi küldöttek
választják meg. Ez a kongresszus tehát lezár egy
több évtizedes korszakot és
megnyit egy újat…Az új szakszervezet nemcsak a szakszervezeti
jogokat gyakorolja, hanem a Posta Vállalat partnereként gyakorolja
a dolgozói közösségek vezetésben való részvételi
jogait is.”
Új elnevezéssel új vezetőt választott a tagság:
Postai Dolgozók Szakszervezete néven működött tovább és
országos titkárának Mundruczó Kornélt,
a Budapest vidéki Postaigazgatóság Területi Szakszervezeti
Bizottságának volt titkárát választották
meg. A többi ágazati szakszervezet –első, külön-külön
megtartott alakuló kongresszusán –szintén névváltoztatáson
esett át. Így alakult meg a Távközlési Dolgozók
Szakszervezete, a Távközlési Dolgozók Szabad Szakszervezete és
a Magyar Műsorszóró Dolgozók Szakszervezete. E négy
nagy szakszervezetből a Távközlési Dolgozók Szakszervezete –megalakulásukat
követően –nem csatlakozott a szövetséghez. A szövetség
megalakulását követôen a szakszervezeti elnöki
tisztséget a szövetség vezetője töltötte be,
a szövetséghez tartozó ágazati szakszervezetek vezetőit –a
szövetségből
való kiválásukig –a titkár, országos
titkár illetve főtitkári cím illette meg. Nehéz,
embert próbáló időszak várt az újonnan
megválasztott országos titkárra: Mundruczó Kornélra.
A megváltozott viszonyok között módosultak a szakszervezet
feladatai is. A választást követô években a
bérviták, bérharcok, a postások szerzett jogainak és
a vagyonának megtartása került elôtérbe. Az
1990. november 16-ra meghirdetett sztrájktól csak a 1990. november
6-án
eredményesen befejezett egyeztető eljárás aláírása
után állt el a szakszervezeti tagság.
1991 áprilisában került sor a posta új Kollektív
Szerződésének aláírására. Néhány
mondat erejéig érdemes visszatekinteni, melyek voltak azok az új
elemek, amik a korábbi kollektív szerződésekben eddig
nem szerepeltek: „A kollektív szerződés szabályozza
az átszervezés technikai, technológiai váltás
miatti munkahelymegszűnés esetén követendő eljárást.
Ennek értelmében, ha az
dolgozói rétegeket érint, a munkáltatónak
megállapodást kell kötnie az illetékes érdekvédelmi
szervezetekkel. A korábbinál egységesebb lett a munka
díjazásának
a szabályozása is a titkárok egységes fellépésének
köszönhetôen
az új kollektív szerződés is 40, 60 és 120 százalékos
túlmunkapótlékot határoz meg. Tovább él
a pénzkezelési, az összevont munkahelyi, valamint a gépjárművezetési
pótlék. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy szakszervezetünk
lemondott volna az e tevékenységeknek az alapbérben való elismeréséről.
A személyi jövedelemadó rendszerének változása, valamint a Magyar Posta Vállalat gazdasági
helyzete miatt jelentős struktúraváltoztatásokra
volt szükség. Az egységes ellátás végett
a jövőben valamennyi –legalább 4 órában
foglalkoztatott –főfoglalkozású dolgozó a mindenkori
személyi jövedelemadó-mentes összeghatárának
megfelelő étkeztetési támogatásban részesül.
(Ez jelenleg havi 800 forint.)
A közönséggel közvetlen kapcsolatban állók
kivételével függeléki hatáskörbe került
a munkaruha-ellátás szabályozása, hasonlóképpen
függelékben kell meghatározni a segélyezésben
részesíthetők (szociálisan rászorulók)
körét, valamint a segély mértékét és
feltételrendszerét. A szerkezeti változás a PSZDK-hoz
nyújtott kedvezmény összegét az átlagos igénybevételi
szinten korlátozza …
A lakásállomással rendelkezô postás dolgozók
kedvezménye kiterjed:
–az elôfizetési díj 75 százalékára
(mely 20 impulzust is tartalmaz),
–havi 100 impulzus 75 százalékára,
–a távirat szolgáltatás 75 százalékára,
–új elôfizetôk esetén a belépési
díj 50 százalékára.
A kollektív szerzôdés tartalmazza a vállalati üdültetés
feltételeit, valamint a beutaltak által fizetendô térítési
díjakat is.”
Az 1991-es év sok olyan kérdést hozott napvilágra,
amelyekre a megalakulás pillanatában nem lehetett elôre
számítani, ezért a Postai Dolgozók Szakszervezete
1991. november 30-án rendkívüli kongresszust tartott. A
másfél év után összehívott rendkívüli
kongresszusra azért volt szükség, mert megjelentek olyan
tényezők, melyek zavaróan hatottak: „A postásság
a szakmai szétválást követően úgy ítélte
meg, hogy ezt a nagy családot együtt kell tartani, mert a szakmai
szétválás nem indok a teljes elkülönülésre.
Saj-
nos, azonban egymásra vártunk. Tagszervezeteink önállóságukat
hangsúlyozva és féltve több információt
magukénak tudtak, és nem ismertük fel azt, hogy egy szövetség önmagában
nem létezik…Belsô életünk és működésünk
sem volt mentes a kritikai megjegyzé-
sektől…Ilyenek többek között az információs
rendszer kiépítetlensége, működésének
hiányosságai. Ilyen, és megítélésem
szerint a legfontosabb: oktatási rendszerünk teljes elhanyagolása…Nem
foglalkoztunk, pedig mindenképpen kell, a munkahelyek biztonságával
kapcsolatos szakszervezeti igények megfogalmazásával hangzott
el.”
Ennek a novemberi rendkívüli kongresszusnak –ahol a múlt
hibáit meglátva, azokat felismerve, más szempontok előtérbe
helyezésével új irányvonalat jelöltek ki –eredményei
már 1992-ben mutatkoztak. 1993 januárjában a balatonfüredi
titkári értekezleten Mundruczó Kornél, országos
titkár így értékelte az eltelt egy évet: „Az
1992-es esztendőben a tavaszi, valamint az őszi bérmegállapodás
eredményeképpen a postás dolgozók átlagbér
növekedése a korábban tervezett 28 százalék
helyett 28,7 százalékban teljesült…A kollektív
szerződés 1992. július 1-jei hatályú módosítása
rögzítette az addig elért eredményeket, továbbra
is garanciákat tartalmaz a foglalkoztatási biztonság kérdésében,
valamint a létszámleépítés megakadályozásában…
Nagy jelentőségűnek értékeljük, hogy szakszervezetünk
taglétszáma 1992-ben nem csökkent, egyes területeken
kisebb-nagyobb
mértékben növekedett…A balatonlellei postásüdülő tulajdonjogának
visszaszerzésével jelentős kedvezményt tudtunk adni
az üdültetés során szakszervezetünk tagjainak.”
1993 májusában üzemi tanácsi választások
voltak. A PDSZ megválasztott ÜT-tagjai között alapszervi
titkárok és SZB-titkárok is mandátumot szereztek.
A tizenhárom tagú testület tagjai Kónya Lajos, debreceni
TSZB-titkár személyében megválasztották
az országos üzemi tanács elnökét.
A Postai Dolgozók Szakszervezete Titkárok Országos tanácsa
1994. évi áprilisi ülésén önsegélyző alapítvány
létrehozását határozta el. Az alapítványt
1994. szeptember 8-án a Fővárosi Bíróság
5110. sorszám alatt nyilvántartásba vette. Az alapítvány
kuratóriuma 1994.
szeptember 27-i ülésén elfogadta az alapítvány
szervezeti és működési szabályzatát, és
megkezdte működését. A Postai Dolgozók Szakszervezetének
1994. június 7-én megtartott munkakongresszusán jelentette
be Mundruczó Kornél országos titkár a szakszervezet
kiválását a szövetségből. Miután
a MATÁSZ és a Műsorszóró Szakszervezet már
kilépett, illetve kilép a szövetségből, ezt
kívánja tenni a PDSZ is…
Ezzel a bejelentéssel a PDSZ megtette első lépését
a teljes önállósulás felé, mely előrevetítette
az 1995 tavaszán sorra kerülő II. kongresszus programját.
