Várakozás teli izgalommal, a meghívóval kezükben már délelőtt 10 órától folyamatosan érkeztek az apróbb nagyobb gyerekek, elsősorban 10 éves kor alatt de a meghívót minden 0-14 éves gyerek megkapta, akinek szülei a Postás Szakszervezet három a Mikulás napot közösen szervező szegedi alapszervezetének a Szeged 1, Szeged PFÜ-Szeged 2, és az Ingatlan SZB tagjai közé tartoznak.
A rendezvény ebben a formában hagyományteremtőnek mondható s hogy miért az a következőkből kiderül:
A szüleikkel érkező gyerekeket és szüleiket a szervező-vendéglátók kaláccsal és meleg kakaóval várták.
A színház terembe lépve pedig ámulva láthatták, hogy a színpadon egy nagy karosszékben maga a meghívót küldő Mikulás várta őket közös fényképezkedéshez. Igaz hogy a látvány a meglepetés erejével hatott a gyerekekre, mégis egyre többen vettek bátorságot a színpad meghódítására, mint ahogy lenni szokott, úgyhogy több mint százszor kattant a fotómasina megörökítve a nagy találkozást. Volt olyan gyerek is, akit szülei hosszasan győzködtek a fényképezkedésre és utána alig tudták lecsalogatni a színpadról.
Mikor a fényképezkedésre várakozók sora elfogyott a Mikulás elköszönt a színpadon pedig megszólalt a zene. Önfeledt szórakozás, izgalom játék, csodaszép dalok, és sok-sok nevetés jellemezte a színpadra lépő négytagú Grimm-Busz Színház előadását. A 250 fős színházterem közönsége mely többségében gyerekekből állt aktív részesévé vált az előadásnak, mely, kiről-másról szólhatott volna, mint a Mikulásról. Vagyis arról hogyan is várjuk a Mikulást.
A Mikulás pedig eljött, vagyis immár visszajött hogy az általa meghívott gyerekeket név szerint szólítva kiossza számukra az ajándékcsomagot, ehhez még segítőket is találva. A kijárat mellett a hátsó sorokban közben furcsa zajok hallatszottak, szorgos kezek asztalokat hoztak be, amely telis-tele volt az időközben elkészült közös fotókkal. Minden gyerek megtalálta az egy órával előbbi találkozásról készült fotóját, csak egy később érkező kislánynak görbült lefelé a szája, mert hiszen ő már nem tudott lefényképezkedni a Mikulással. A Mikulás azonban ilyenkor bármennyire sietett ilyen kérésnek nem állhat ellen, ezért a hívásra visszafordult és elkészülhetett a közös fotó.
Az előcsarnokban maradt kakaó és kalács azoknak, akik előadás közben megéheztek, megszomjaztak, így hát mindenki elégedetten távozott ezen a tavaszias ezüstvasárnapon a Postás Szakszervezet szegedi Mikulás ünnepségéről, amelyet a decemberi napsütésen kívül a gyerekek boldog mosolya is bearanyozott.
A visszajelzések alapján a hagyományt érdemes lesz folytatni, és akkor az adventi koszorún majd újra kigyulladó második gyertya fénye hitünket tovább erősítve, lelkünket melegítve újabb és újabb gyerekek szemében sokszorozhatja meg erejét.
Így hát jövőre jó előre gondoskodunk a pótszékekről, hiszen nemcsak a gyerekek számának növekedésében bízunk.
Szeged, 2006. december 12.
Kalmár László
| 
