A VAS NÉPE ONLINE 2011. október 10-én ezt az írást jelentette meg Lőrincz József kollégánkról, aki egyben a Szombathely Kézbesítőpont Szakszervezeti Bizottságának titkára is.
Régen tűzoltók, katonák, vagy éppen postások akartak lenni a gyerekek. Lőrincz József is annak készült, már diákként postáskodott. Munkahelye immár 40 éve a Magyar Posta.
Az utcán mindig szaladva jár, többnyire mosolyog az emberekre - de rossz napja neki is van -, előre köszön mindenkinek, átkiabál a túloldalon járóknak is, vagy néhány szó erejéig megáll.
Lőrincz József kézbesítőnek 32 éve ugyanaz a körzete Szombathelyen: a Wesselényi-Vörösmarty-Eötvös-Garai-Welther utcák. 32 éve rója ezek aszfaltját hóban, esőben, kánikulában. Mindenkit ismer és mindenki ismeri. Ő a "mi Jóskánk", "a Postás Jóska." Olyan ember, akit megérint mindenki gondja.
- Előttem születnek, élnek, mennek el a körzetemben lakó emberek. Köztük sok a magányos idős. Egy bácsinak tíz éven át bevásároltam. Pánikbeteg volt, ki nem lépett a lakásából. Egy idős néni, aki 15 éve nem hagyja el a lakását, esténként felhív, néhány szót beszélünk. Van, akinek én váltom ki a gyógyszerét, orvost hívok hozzá, befizetem a postai csekkjeit. Egyszer egy néni vasárnap hívott fel azzal, hogy rosszul van. Szívinfarktusa volt, az orvos szerint én mentettem meg az életét a mentők azonnali értesítésével.
Lőrincz József úgy gondolja: ez így természetes, mert az emberek között tevékenykedő postás feladata, hogy minden körülmények között emberien viselkedjen, hogy megkérdezze: miben tudok segíteni? Beszélgetünk, s azt szűröm le: nem a hála miatt teszi, hanem mert így jó a lelkének. Ha szabadságra megy, hiányolják. Németországba, Franciaországba elköltözött hajdani itt lakóktól őriz lapokat, amelyen jókívánságokat küldtek neki József napra. Kell-e más bizonyíték arra, hogy szeretetnek, tiszteletnek örvend?
Nemrégiben vehette át postásként a 40. év törzsgárda elismerést, 2007-ben ő volt "Az év kézbesítője." Miben változott a négy évtized alatt a Magyar Posta? Szigorodtak a hivatali kézbesítések, volt sötétszürke és kék a ruhájuk, most angol mintára zöld, a táska könnyebb lett, a kerékpár jobb, de egy valami változatlan: ő sohasem volt még betegállományban.
- Sokat változtak az emberek, felgyorsult az élet, mindenki idegesebb, türelmetlenebb - hallom Jóskától, aki szakszervezeti vezetőként is sokat tesz. Elment tüntetni Brüsszelbe, utazásokat szervez a kollégáknak. Jelmondata, amit terjeszt körükben: "A mosolyért nem kell fizetni."
Némethy Mária | |
