Különösen akkor, ha munkatársak fognak össze, hogy közösen töltsék el szabadnapjukat. A hajdúsámsoni  alapszervezet Szakszervezeti Bizottsága is ezzel a gondolattal kezdett hozzá a szervezéshez, a Kelet Magyarországi Postás Sportegyesület támogatásával.
A pontos útitervet csak az utolsó két napban határoztuk meg, így volt egy kis meglepetés a célt illetően. Utazásunk első állomása egy pici szlovákiai falucska, Borsi volt. Legyen egy kis kultúra: nézzük meg a Rákóczi-várat! Első csalódottságunkat, melyet a vár látványa nyújtott kívülről, hamar elfeledtette velünk a „hivatalos” idegenvezető, Pista bácsi. Rövid idő alatt minden kiderült a Rákóczi családról, és nem is akárhogyan! A család bőrébe a mi lányaink és fiaink bújhattak bele. Nem is találkoztunk még ilyen idegenvezetővel, aki látogatásunkat ennyire érdekessé tette volna. A sok könyv, kép és történet után még saját termelésű borát is megkóstolhattuk.
Hosszú út állt még előttünk, ezért visszaindultunk Sátoraljaújhelyre, ahol nem lehetett kihagyni a Kalandparkot. Mindenki felült a libegőre, még azok is, akik féltek… Igaz, ők csak a feléig. A bátrabbak a Kilátóból nézték meg a várost és környékét. Volt hófánk, kalandtúra, a kicsiknek játszótér, de az igazi élmény a bob volt. Többen nem is akartak mást kipróbálni, és nagyon sajnálták, hogy csak háromszor sikerült felülni rá.
Délután kettőkor már alig vártuk, hogy odaérjünk Sárospatakra, a Megyer-hegyi tengerszem lábához, hiszen itt várt ránk az ebéd. A bográcsban készült babgulyást hegymászás követte. Mindannyian voltunk már itt, mégis mentünk sokadjára is, hisz a látvány mindig megéri.                       
 Az időjárás hangos dörgésekkel adta tudtunkra, hogy nem ártana sietni! Amint beszálltunk a buszba, ömleni kezdett az eső. Tokaj azonban így sem maradhatott ki: egy fagyi kedvéért, egy kis uzsiért, vagy épp a finom borért, de mindannyian jó ötletnek találtuk, hogy itt is megálljunk.
Kicsit megfáradva érkeztünk haza, de már most megbeszéltük, hogy jövőre újra kirándulunk. Hisz a kirándulás mindig élmény… ha azzá tesszük!

Dobi Mária      
Hajdúsámson Posta