Szeretettel és tisztelettel köszöntöm az 50. Postai Világnap alkalmából a Magyar Posta valamennyi dolgozóját. Külön megköszönöm a Postás Szakszervezet tagjainak ez alkalommal is, hogy tagságukat vállalva kiállnak közös célunk eléréséért - egy olyan munkahelyért, ahol megbecsülnek, megfizetnek minden munkavállalót, ahol majd ismét örömet jelenthet a munkában töltött idő. Kívánom, hogy egyre többen ismerjétek fel, hogy ezt a változást együtt, egymást erősítve kell elérnünk.

A jelen és a közeljövő megpróbáltatások elé állít bennünket, postásokat. Nehezített körülmények között jutnak el a küldemények feladóktól a címzettekig. A felvételtől a feldolgozáson és a szállításon keresztül a kézbesítésig számtalan nehézséggel küszködve, olykor lehetetlennek tűnő feladatokat is megoldva dolgozunk.

De ezen a napon, a postások jubileumi világnapján, álljunk meg egy szusszanásra. Ha csak egy kis időre is, engedjük el a fojtogató gondolatokat. Ünnepeljük a munkát, amelyet szeretünk, ünnepeljük, tiszteljük meg egymást és magunkat! Gyűjtsünk erőt ezzel is az előttünk álló hetek feladatainak ellátására.

Baranyi Ferenc A hírhozókhoz című versével kívánok mindannyiunknak jó egészséget, hosszú, boldog életet, és olyan postát, ahonnan nem vágynak el a munkavállalók!

Budapest, 2019. október 9.

Tóth Zsuzsanna
elnök        

Baranyi Ferenc: A hírhozókhoz

Ki jégesőben, hóban, éjsötétben
ácsol hidat „lélektől lélekig”,
kinek az arcát szinte meg se nézem,
de száz közül is kihallom lépteit,
ki folyton fárad mások érdekében,
még akkor is, ha észre sem veszik –
övé legyen e néhány kurta strófa,
a postásé, ki hírek hordozója.

Mert hírre vár mindenki a világon,
hiszen a hír világokat fon át,
kifoghatunk a kozmikus magányon,
ha hallatunk magunkról legalább,
adjunk életjelet mindig, mindenáron:
tudjunk egymásról – így leszünk család!
Higgyétek el: nem didergünk a földön,
csak a postás naponta ránk köszönjön!

Ha olykor-olykor távoli barátunk
üzen a zengő huzalon át,
ha megjön a levél, amire vártunk,
s szobánkba hozza vén szülénk szavát,
ha táviratban minden jót kívánunk
annak, ki nékünk minden jót kíván –
hazák határait lépi át házak
különbékéje s békességet áraszt.

Ki folyton fárad mások érdekében,
még akkor is, ha észre sem veszik,
kinek az arcát szinte meg se nézem,
de száz közül is kihallom lépteit,
ki jégesőben, hóban, éjsötétben
ácsol hidat „lélektől lélekig” –
övé e vers, mit borítékba téve
elküldök minden postás lakcímére.