Alapszabály
  A PSZ Programja
  Kollektív szerződés
  Kongresszusi beszámoló
 
  Kongresszus
  Választmány
  Elnökség
  Etikai Bizottság
  Pénzügyi Ellenőrző Bizottság

KezdőlapOldaltérképAdminfelületWebmail (E-mail)



 

[2009-09-15] Búcsúztató

Minden nap megszűnik valami,


Amiért az ember szomorkodik,


De mindig születik valami,


Amiért érdemes élni és küzdeni.


(Heraikleitos)


Tisztelettel tájékoztatlak, hogy több mint 40 éves aktív postai pályafutásom befejezve, nyugállományba vonultam.


 


Így kezdődött az a meghívó, melyet dr Varga Jánosné Magdi küldött, és melyben invitált baráti összejövetel keretében egy személyes elköszönésre.


 


Szeptember 11-én öt óra tájban vidáman nevetgélő nyugdíjasok kis csapatával találkoztam a Postás Üdülő előterében. Rengeteg mondanivalója van a volt munkatársaknak, családról, unokákról, egészségi állapotról. Kivételes öröm egy-egy ilyen találkozás, emlékek felidézése.


 


Magdika, a törékeny pici asszony mosolyogva fogadja vendégeit, kicsi unokája kosárkából apró ajándékot osztogat ez alkalomból. Gyűlnek a csodaszép virágcsokrok és a szépen becsomagolt dobozok.


 


Magdi fülöpi lány, kereskedő családban született, első munkahelye az ÁFÉSZ volt, de nem sokáig.


Megismerkedett a körzetben helyettesként dolgozó Jánossal, a találkozásból szerelem, a szerelemből házasság lett.


Házasságkötésük 40 éves évfordulóját is ez évben ünneplik. Férje dr Varga János munka mellett végezte az egyetemet és jogász lett. A Debreceni Postaigazgatóság Jogi osztályát vezette éveken át.


Postai pályafutásuk során 1975-ben együtt kerültek Tiszaföldvár postához, János vezetőként, Magdi a szakma minden területét ismerő „felvevőként”.


Kislányuk Zita, apja példáját követve jogász végzettségű, két tüneményes unokával ajándékozta meg szüleit.


 


1976-ban telepedett le a kis család Debrecenben, Magdi a Debrecen 1. posta felvételi munkakörébe került, - majd itt csoportvezetőként – végül 1996-tól általános osztályvezetőként dolgozott. Munkája után, hosszú postai pályafutása alatt több mint tíz elismerésben, kitüntetésben részesült. Mindez nem véletlen: munkájában kitartó végtelen szorgalommal, segítőkész, jó szándékú, bizalomra méltó, munkatárs volt. Sok-sok jó tulajdonsága határtalan szerénységgel párosult, önmagát soha nem helyezte előtérbe. Az osztálya, a Debrecen l. posta, de tágabb értelemben a postások érdekében is munkálkodott. A szakszervezeti alapszervezet, az üzemi tanácsi és a munkavédelmi képviselő választások aktív szervezője, irányítója és segítője volt.


 


A posta és családja mellett kevés ideje maradt a kertészkedésre, keresi és gyűjti a különleges virágokat, növényeket.


 


A sok kedves üdvözlő szó, a finom vacsora után, vidám zene mellett hamar fergeteges hangulat alakult ki. Ropták ám keményen az „ifjú nyugdíjasok”, legyen az  csárdás vagy rocken-roll.


 


Volt munkatársai többek között így köszöntötték Magdit:


 


„Nézz körül itt rajtunk, mind boldogok vagyunk, talán nem is látszik a nyugdíjas korunk.


  Kívánunk Neked is igaz boldogságot, hosszú boldog életet, s mindig vidámságot.


  Nem azért jöttünk, hogy itt siránkozzunk, hanem azt szeretnénk, hogy egy jót mulassunk.”


 


Azt hiszem, ez a kívánság is maradéktalanul teljesült!


 



Ilyés Sándorné


SZSZT titkár


 




 


 


 


 


 


 


 


 


 




 


 


 


 


 


 


 


 


 




 


 


 


 


 


 


 


 


 





Foglalkoztatási és szociális biztonság, bérfelzárkóztatás!