A csapat összeállítása, és a szurkolótábor megszervezése akadályba nem ütközött, mivel szinte már mindenki hallott a rendezvényről, erről a jó programlehetőségről.

A verseny előtt a hajó súlyeloszlását gondosan megterveztük, hogy minél jobban hasítsuk a vizet.

A verseny reggelén a kelő nappal mi is keltük, és már 8-kor megláttuk az akkor még csendesnek mondható partszakaszt, és a mólónál pihenő hajókat.

- Hogyan férünk mi ebbe bele? - kérdezték páran, de mire ezen elgondolkodhattunk volna, már a hajóban találtuk magukat, és kezdetét vette a próbacsapkodás, próbalapátolás.

- „Egyszerre kellene lapátolni!” - szólalt meg valaki a tó közepén, és mire a mólónál kikötöttünk már nagyon együtt mozogtak lapátjaink.

Jöttek a futamok. A szurkolótábor a helyén volt, mi azonban csak az utolsó futamra gyakoroltuk be magunkat, de ekkor már nem találtunk legyőzőre. Igen, a helyosztó futamunkat megnyertük. A csapat, és a szurkolótábor őrjöngött, mintha az egész versenyt mi nyertük volna.

Érdekes, mozgalmas és kihívással teli nap után indultunk haza.

Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon jó volt 2009-ben ezen a rendezvényen részt venni.

Köszönjük a szervezőknek a programokat, a gondoskodást, és nem utolsó sorban a lehetőséget, hogy mi a Jászságból ott lehettünk, és evezhettünk.  

Lagzi-Kovács Balázsné

Jászberény 1. posta