A megoldási javaslat

A LIGA Szakszervezetek elkötelezett ezeknek a problémáknak a kezelésében, ezért a társkonföderációk szakértőivel egy javaslatcsomagot dolgozott ki. Erre alapozva a korkedvezmény megszűnése óta folyamatos tárgyalások folynak a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán. Az egyeztetések eddig döntően a munkavállalói és munkáltatói oldal között bizottsági szinten zajlottak. Ezt a munkát jelentős mértékben segítették a kormány foglalkoztatás-egészségügyi szakértői is. A bizottsági ülések során számos elvi kérdésben sikerült megegyezésre jutni, azonban a fennmaradó kérdésekben való ovábblépéshez már elengedhetetlenül szükséges a kormány álláspontjának megismerése. Ezt az igényt egyetértve a munkáltatói oldallal többször jeleztük a kormánynak.

Az elmúlt hetekben a sajtóban megjelent híradások jelentős várakozást keltettek a munkavállalók körében, azonban számos félreértést is okoztak. Emiatt a LIGA Szakszervezetek szükségesnek tartja a legfontosabb alapkérdések tisztázását.

Ennek első eleme a régi rendszer tisztességes lezárása a töredékidők elismerésével. A megoldási javaslat lényege, hogy lehetővé kellene tenni az érintett munkavállalóknak egy egyeztetési eljárás kezdeményezését. Ez hasonló módon történne a jelenleg is működő szolgálati idő és járulékbefizetési egyeztetéshez. Ennek során a töredékidők részarányos beszámításával egyénenként meg lehetne állapítani a jogosultsági időt.

A következő kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e bármilyen új rendszerre vagy a munkavédelmi jogszabályok keretén belül is kezelhető a probléma. Az egyeztetések fontos eredménye, hogy egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy vannak olyan konkrét munkakörök ahol az átlagnál jóval nagyobb az egészségkárosodás veszélye. Emiatt a munkavédelmi szabályok betartása mellett is szükség van ezeknek a munkavállalóknak a fokozott védelemre.

Ez az a pont, ahol élesen elválik egymástól a régi korkedvezmény és az új elképzelés logikája. Az új rendszer lényege ugyanis az az alapelv, hogy az egészségkárosodást sem pénzzel sem nyugdíjkedvezménnyel nem lehet megváltani. Elfogadhatatlan az a korábbi szemlélet, hogy semmit nem teszünk az egészségkárosodás megelőzése érdekében, majd nyugdíjkedvezménnyel „jutalmazzuk” azokat, akik elérik a korhatárt. Az új rendszert viszont egy olyan egészségmegőrző program, mely optimális esetben megvédi a munkavállalókat az egészségkárosodástól, és lehetővé teszi számukra a többi munkavállalóhoz hasonló pálya befutását.

További lényeges eltérés, hogy a korkedvezmény alapja a munkaköri besorolás volt az új program pedig a konkrét munkahelyeken veszélyeztetett munkavállalókat támogatná. Elég nyilvánvaló ugyanis, hogy a különböző munkahelyeken jelentősen eltérhetnek egymástól a munkakörülmények ugyanazon munkakörök esetében is.

Fontos kérdés, hogy milyen módon történik a veszélyeztetett munkavállalók kiválogatása. Erre a kérdésre is sikerült választ adni a bizottsági munka során. A résztvevők egyetértettek abban, hogy egy egységes módszertan alapján a munkáltatoktól független, államilag ellenőrzött szakértői vizsgálatot kell elvégezni az összes munkahelyen. Ennek során a fizikai, pszichikai ergonómiai, környezeti tényezők összessége alapján dőlne el, hogy egy munkavállaló bekerül-e a fokozott védelemre szoruló kategóriába. Ezzel arra a kérdésre is választ adtunk, hogy itt – a közhiedelemmel ellentétben – nem csak ipari problémáról van szó. Ez a vizsgálat a közszférán át, a szolgáltatásokon keresztül az összes munkahelyet lefedné.

Fontos eredmény, hogy a kidolgozott eljárásrend biztosítja a vizsgálat során az érintettek képviseletét, elsősorban a szakszervezeteken keresztül. Mind a munkavállaló, mind a munkáltató érdekét szolgálja, hogy technológia, munkavédelmi fejlesztések esetén, egy újabb vizsgálat során, az adott munkahely kikerülhet a rendszerből! Ezt az biztosítja, hogy a vizsgálat időközönként megismétlésre kerül.

Ezek után arra a kérdésre kell választ adni, hogy milyen védelemben részesülnek a rendszerbe bekerült munkavállalók. Ennek keretén belül külön kell választani az egészségkárosodás megelőzése érdekében megteendő intézkedéseket és az esetleges károsodás bekövetkezése utáni segítségnyújtást.

Az első csoportba tartoznak azok a Munka törvénykönyve módosítását is igénylő, javaslatok melyek a veszélyeztető munkakörülmények közti munkavégzés időtartamának csökkentésével előznék meg az egészségkárosodást. Ide tartózik pl. a túlmunka elrendelésének teljes tilalma, a munkaközi szünet beillesztése a fizetett munkaidőbe. A regenerálódást szolgálná ezeknél a munkavállalóknál egy külön pótszabadság bevezetése. Nem elhanyagolható, hogy a kiszámítható munkaidő és munkabeosztás valamint a szabadidő növekedése kedvezően hatna a családi életre is, ami viszont pozitív hatással lenne a munkavállaló egészségére is.

Jelen pillanatban a munkáltatók ezeket a javaslatokat nem támogatják. Véleményünk szerint nincs szükség törvényi kötelezésre, mivel a munkáltatók saját hatáskörben meg tudják tenni a szükséges védelmi intézkedést.

Minden erőfeszítés ellenére is előfordulhat, hogy egy idő után a munkavállaló már nem képes megfelelő szinten ellátni munkáját. Ebben az esetben támogatni kell az esetleges átképzését és a más munkakörben történő foglalkoztatását. Alapesetben ez a továbbfoglalkoztatás az eredeti munkáltatónál valósulna meg. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor ez egy másik munkáltatónál történne. Az erre vállalkozó munkáltatókat anyagilag is ösztönözni kell. „Végső” esetben néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt előállhat olyan helyzet, hogy már nem lehetséges, vagy már nem racionális az átképzés, illetve a továbbfoglalkoztatás. Ilyenkor a korhatár eléréséig egy megfelelő keresetpótló juttatást kell biztosítani a munkavállalónak.

Nem szabad elhallgatni, hogy ezekre a támogatásokra azok a munkavállalók lennének jogosultak, akik megfelelő időt eltöltöttek a védett / támogatott munkakörökben / munkahelyeken. Annak érdekében, hogy az idősebb munkavállalók is részesülhessenek támogatásban, meg kell teremteni a jogosultsági idő visszamenőleges elismerésének lehetőségét azok érdekében, akik már hosszabb idő óta dolgoznak a védendő kategóriába bekerült konkrét munkahelyen.

Természetesen a támogató intézkedések pénzbe kerülnek, ezért nem kerülhető meg az a kérdés, hogy ki finanszírozza ezeket. A LIGA Szakszervezetek szerint erre egyértelmű a válasz, fizessenek azok a munkáltatók, aki társadalmi szükséglet kielégítése vagy gazdasági előnyszerzés miatt veszélyeztetett munkavállalókat foglalkoztatnak. Az elképzelés az, hogy a rendszerbe került munkavállalók után a munkáltatók havonta jutalékot fizetnek be a Magyar Államkincstárba, a munkavállaló nevesített számlájára. A nevesítés azért fontos mivel így lehet a foglalkoztató váltások során az összesített jogszerző időt nyilvántartani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a halmozottan befizetett összegre a konkrét munkavállalónak jogosultsága keletkezne. A kifizetések szolidaritási alapon történnének annak a javára, aki rászorul. Az alapot egy háromoldalú felügyelő testület kezelné. Az alapból lehetne támogatni a „szakmaváltást” és az ebbe a kategóriába tartozók foglalkoztatását.

A munkáltatói oldal a plusz járulékfizetést nem támogatja. Elképzelésük szerint a jelenleg fizetett járulékból kellene elkülöníteni egy részt, mely egy létrehozandó balesetbiztosítási alapba kerülne. Erre a minden munkáltató által finanszírozott alapra terhelnék a kockázatos kategóriába tartozó munkavállalóknak járó támogatásokat.

Kitekintés a nyugdíjrendszer átalakítására

Nem tartozik szorosan a fent részletezett egészségmegőrző programhoz, de fontos beszélni a LIGA Szakszervezetek Programjában szereplő rugalmas nyugdíjhatár koncepcióról és a két elképzelés egymáshoz való viszonyáról. A korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetőségek kiélezték a magyar nyugdíjrendszer egyik legnagyobb problémáját, a túlzott korhatár-központúságot. Jelenlég még a hosszú szolgálati idővel rendelkezőknek sincs lehetőségük az egyéni élethelyzetüknek megfelelően dönteniük a nyugdíjazás időpontjáról.

A javaslat lényege, hogy a munkavállalók a korhatár előtt néhány évvel szabadon dönthetnének arról, hogy – vállalva a szolgálati időtől és a hátralevő évektől függő veszteséget – nyugdíjba mennek, vagy tovább dolgoznak. A rendszer jól tudná kezelni a kockázatos munkakörben dolgozó foglalkoztathatóságukat elvesztő munkavállalók problémáját is. Az egészségmegőrző program alapján kapott keresetpótló juttatás kompenzálhatná a nyugdíjveszteséget.

Hasonló funkciót tölthetnének be azok a vállalati rendszerek, melyeket a munkáltatók önkéntesen működtethetnének a nehéz munkakörülmények között dolgozó, de a kockázatos kategóriából kimaradó munkavállalóik számára.

Figyelembe véve, hogy a munkavállalók döntő része nem tartózik a fenti két kategóriába, számukra az öngondoskodás támogatási rendszerének átalakítása jelenthet megoldást. Az állami támogatás növelése mellett lehetővé kell tenni a különféle öngondoskodási formák, így az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíj előtakarékossági számla rugalmas, korhatár előtti igénybevételét.

A további félreértések elkerülése érdekében fontos hangsúlyozni, hogy az egészségmegőrző program egy nem túl széles veszélyeztetett csoport védelmét és támogatását szolgálná. Az esetleges egészségkárosodás elkerülése érdekében azonnal hozzá kell kezdeni a megvalósításhoz. A rugalmas nyugdíjkorhatár elképzelés viszont egy olyan, minden munkavállalót érintő rendszerszintű változtatás, melynek megvalósítása csak jelentős társadalmi és politikai konszenzussal lehetséges.

Horváth Lajos