1886. május elsején kezdtek sztrájkba a chicagói munkások a 8 órás munkaidőért. Néhány nappal később, május 4-én, egy tüntetésen, anarchisták dobtak bombát a rendőrök közé. A merényletnek munkások és rendőrök is áldozatul estek. 1887-ben döntött úgy a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése, a II. Internacionálé, hogy ennek emlékére 1890. május elsején a szakszervezetek együtt vonulnak fel, követelve a nyolc órás munkaidőt, majd újabb egy évvel később ismét május elsején buzdították munkabeszüntetésre világszerte az embereket. A mozgalmak hatására bővültek a munkások jogai és lehetőségei, így a „munkásünnep” lassan nemzetközi ünneppé vált. (Forrás: profession.hu)
Azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy a munka ünnepét megelőzve, április első keddjén egy olyan tevékenységről, a „láthatatlan munkáról” emlékezik meg a világ, amelynek ma még csekély az elismertsége, holott nélküle nem működhetne társadalom. Ebben a témakörben szervezett konferenciát a LIGA Szakszervezetek Esélyegyenlőségi Bizottsága április 7-én, amelyen neves előadók és szakértők mondták el véleményüket és tapasztalataikat, illetve osztották meg kutatásaik eredményeit a résztvevőkkel annak kapcsán, miért lenne égetően szüksége arra a magyar társadalomnak (is), hogy a láthatatlan munka az erkölcsi mellett anyagi elismerést is jelenthessen a családoknak, illetve a segítő területen dolgozóknak.
Czövek János, a LIGA társelnöke bevezetőjében adott meghatározást a láthatatlan munka fogalmáról. Mint mondta, akik a gyermeknevelés feladatait, az időskorúak gondozását, az otthon körüli teendőket a családban végzik, nem kapnak érte javadalmazást. Hogy ez milyen komoly munka, sokszor a család is csak akkor veszi észre, amikor nincs elvégezve, vagy pénzért kell elvégeztetni valakivel. Európában úgy számolják, ez a munkaérték a GDP egyharmadát is kiteheti, így nemcsak erkölcsi, anyagi megbecsülést is érdemelne.
Szabó-Zsura Brigitta, a LIGA Esélyegyenlőségi Bizottságának és a Pán-Európai Tanács (PERC) Női Bizottságának tagja is arról beszélt, hogy a láthatatlan munkát akkor veszik észre családon belül, amikor nincs elvégezve. Csak nőket érint? Nem. A férfiak is érintettek (fűnyírás, barkácsolás…). A munka az alapvető fogalom szerint egy olyan kötött tevékenység, amiért javadalmazás jár. Az előadó kifejtette, hogy ha ma Budapesten megvásárolnánk azokat a tevékenységeket szolgáltatások formájában, amelyekre egy átlagos kétgyermekes család működtetéséhez egy hónapban szükség van, 389.000.- Ft-ot kellene fizetnünk.
Európa országai más-más arányban segítik szabadságban, díjazásban a gyermekvállaló családokat. Magyarországon 168 nap szülési szabadság, csecsemőgondozási díj, 5 nap apaszabadság jár a gyermeket vállalóknak, ám hatalmas társadalmi nyomás, elvárás nehezedik a nőkre. Általában ők vállalják az idős szülők, sokszor a férj szüleinek a gondozását is. Emellett nem tudnak nagyobb felelősségű, idő-elfoglaltságú munkát vállalni. Ezért sokszor feladva eddig elért eredményeiket, alacsonyabb presztízsű munkát is elvállalnak, csakhogy megfeleljenek a társadalmilag elvárt szerepnek, így többnyire még a társadalom elismerését sem élvezhetik.
Kelemen Melinda (LIGA Szakszervezetek) szociológus a háztartásban végzett fizetett munka legalizálásának kutatási eredményeit mutatta be a résztvevőknek „Rejtett gazdaság és az informális munka legalizálási lehetőségei – hasznok és hátrányok” című előadásában.
A szociológus három éve a LIGA munkatársa, előtte független kutató volt. Egyetemi évei alatt az Egyesült Államokban és Angliában volt gyermekfelvigyázó, így szerzett gyakorlati tapasztalatokat is. Mint mondta az ILO 189. egyezménye tartalmazza azt a felsorolást, amely meghatározza, milyen tevékenységek tartoznak a láthatatlan munka körébe. Talán meglepő, hogy a családot érintő feladatokon kívül a biztonsági őrzést és a házi-állatgondozást is idesorolják.
Az Európai Bizottság stratégiája szerint 2020-ra a 20-64 éves korosztályban szeretnék elérni a 75%-os foglalkoztatottsági arányt. Ehhez a háztartási szolgáltatások nagy potenciált rejtenek magukban. Sok kérdés felmerül az érintett országokban: valós-e ez a potenciál? Legalizálása mindenhol megoldható? Fejleszthető-e? Hol, mekkora szerepet vállalna az állam, finanszírozná-e? A szolgáltatás minőségének színvonala nőne-e?
Magyarországon nincs nyomás, hogy ezt a szektort legalizálják, nincs szakpolitikai diskurzus erről. A láthatatlan munkát statisztikailag nem mérik, esetleg megbecsülik. A feketemunka Magyarországon magas ebben a szektorban (festés, bébiszitter, házvezetés). Nem járul hozzá a látható gazdasághoz, GDP-ben nem kimutatható, becslés alapján csak annak 1%-át teszi ki, míg Európában a GDP egyharmadára becsülik. A háztartásban vásárolt szolgáltatások 7-8%-a hazánkban a feketegazdaság körében valósul meg, Európában ez a szám alacsonyabb. Ha kifehérítenék ezt a szegmenst, előnyei lehetnének: legális jövedelem, TB ellátás, oktatás, szervezés, érdekvédelem. Spanyolországban például van a háztartási alkalmazottaknak szakszervezete, EU konföderációban pedig a családi alkalmazottaknak, háztartási alkalmazottaknak. A szociológusnő szerint ez a legalizált munka fogyasztásnövekedést generálhatna a gazdaságban. (Ezzel vitatkoznék: nálunk a feketemunka ebben a részben nettóban jobban fizet feketemunkaként, mint leadózott minimálbérként…) Belgiumban, Franciaországban, Németországban az állam utalványrendszerrel, adókedvezményekkel segíti a kifehérítést. Magyarországon a 2010. XC. törvény vonatkozik ide. Cél lenne a láthatóság, mérhetőség. Háztartási munkára a NAV-nál be lehet jelenteni munkavégzőt 1.000.- Ft/hó összegért 2010 decembere óta. Az átlagbejelentések száma 600 fő/hó országosan. KSH próbálta mérni, de nem reprezentatív. Kereslet hazánkban a háztartási szolgáltatásokra a magasabban pozícionált családokban, és a kétkeresős, kétgyermekes középosztályú családokban merül fel. Kínálat: regisztrált munkanélküliek, diákok, nyugdíjasok, bizonytalan munkavállalók főállásban, határon túli magyarok, külföldiek. Órabérek itthon 2013-as mérés szerint: a háztartási munkában 1.000-2.500.- Ft/óra. Legálisan egyszerűsített foglalkoztatással oldják meg a korábbi alkalmi munkavállalói könyv helyett. Egyébként a foglalkoztatási ráta a 15-64 éves korosztályon belül az EU-ban 64,9%, Magyarországon 61,8%. Az EU mérések csak a háztartási munkával foglalkoznak, nem nézik a házi ápolást, gyermekgondozást. Magyarországon az állam igyekszik kivonulni az ellátórendszerből, a háztartásokra terheli ezeket a feladatokat, nem ad megoldást.
Kissné Miklós Kata, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének szakmai vezetője „Mozgáskorlátozott a családban” címmel tartott előadást.
Szövetségük működését az emberjogi szemlélet alapozza meg. 2007-ben az ENSZ fogyatékossággal kapcsolatos egyezményét Magyarország elsőként írta alá: tesz érte, áldozatot vállal, ráfordít. Az emberi jogokat nem írhatják felül fiskális gondok (pl. akadálymentesítés kötelezettsége). Akik fogyatékossággal élnek, a társadalomból kiszorulnak, és az őket ápolók is. Ha valaki nő, és fogyatékkal él, halmozottan hátrányos helyzetűvé válik, ha valaki nőként fogyatékos gyermeket nevel, még inkább az lesz. Mikor válik láthatatlanná az ilyen nő? Amikor terhes, szűrővizsgálatokra jár, még figyel rá a munkahely, a társadalom. Mindenki izgul, csak egészséges legyen a gyermek! Ha a gyermek fogyatékossággal születik, sokszor csak később kapja meg erről a hivatalos szakvéleményt a szülő. Még akkor is, ha születésekor sérül, a diagnózisokat később állítják fel. Így a jogosultságokhoz hozzájutás is később érhetőek el, amikor már orvosilag bizonyítja, hogy sérült a gyermeke. Az anyának lelki teher, hogy bizonygatnia kell, nem ő az oka gyermeke fogyatékosságának. Több „szakmát” is kitanul közben: egy kicsit gyógypedagógus, orvos, lelkigondozó is lesz. Információt keres, hogy felelősséggel dönthessen, mert ehhez nem kap elég segítséget sehonnan. Szegénységi csapdába kerül, mert nem tud visszatérni a munka világába. Óriási anyagi megterhelést jelent, hogy biztosítani tudja a külvilág és a gyermek közti kapcsolatot. A mozgáskorlátozottaknál a segédeszköz minősége is fontos, a szülőnek szakemberré kell válniuk, hogy a megfelelőt választhassák.
Az alaptörvény biztosítja ugyan az emberi méltósághoz való jogot, ez azonban sokszor sérül az ellátások során. A szülő ápolási díjat kap, amely maximum 50-60 000 Ft. Belerokkan a segítésbe, ez az idő pedig nem számít a rokkantellátásba. Segélyt kap, nem lesz nyugdíja… Meddig tart ezeknek a nőknek a „láthatatlansága”? A kapott díjak a bankok előtt nem minősülnek „láthatónak”. Így pénzügyileg is elszigetelődnek. Még hátrányosabb helyzetbe kerül a fogyatékos gyermeket nevelő szülő, ha egyedül marad. A szövetség a láthatatlanság ellen küzd, az ENSZ egyezményre hivatkozva követelik az állam szerepvállalását. Jelszavuk: „Semmit rólunk, nélkülünk!”. Folyamatos együttgondolkodásra lenne szükség, ehhez képest sokszor utolsó pillanatban kapnak véleményezésre anyagokat.
Joó Kinga, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) alelnöke, az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának tagja „A család ellátása, anyataxi, otthon végzett munka” című előadásában a családon belüli egészséges egyensúly megteremtésének fontosságáról beszélt, amelyben megosztva végzik a láthatatlan munkát a családtagok.
A szervezet 2016-os jelmondata: „Tedd meg! Becsüld meg! Tanítsd meg!” A láthatatlan munkáról 2000-2001 óta emlékeznek meg, amikor is Kanadában aktivisták üres lapokat küldtek azoknak a hivataloknak, amelyeknek ezzel a problémával kellene foglalkozniuk. A NOE felmérései szerint hazánkban a fiatalok huszonévesen gyermeket szeretnének, és háromra is szándék van. Céljuk a kívánt gyermekek megszületésének segítése. Működik a Fiatal családosok klubja, amelynek munkájában 20-as, 30-as éveikben járó családosok vesznek részt jellemzően a PR, média világából. Szükség van erre, hiszen ezeket az eszméket is el kell adni, mint minden más árucikket, és a médiába beférkőzni nehéz. Jelmondatukkal kapcsolatban zajlik egy Facebook-kampány is, ahol a láthatatlan munkával kapcsolatban lehet beküldeni képeket – előtte-utána – felirattal (rendetlen gyerekszoba - rendbe rakott gyerekszoba). A NOE sajtóközleményeiben is igyekszik pozitív üzeneteket közvetíteni. A „Csak ment és teregetett némán” jelmondat helyett is inkább a „Tedd meg! Becsüld meg! Tanítsd meg!” jelmondatot választották. A házimunkán kívül fontosnak tartják az önkéntes munka szerepét is. Szép Katalin kutató KSH tükör tanulmánya alapján a láthatatlan munka Magyarországon átlag napi 3 óra munkavégzést jelent. A kérdés: vegyük meg a szolgáltatást, vagy csináljuk magunk? Munkahelyteremtő lehet, ha ezeket a munkákat mással végeztetjük el. Ez nem feltétlenül áldozatvállalás, hiszen van, akinek hobbija ez a tevékenység, szereti csinálni, örömet szerez, mert új képességekre tesz szert. Egy felmérés szerint a láthatatlan munka 50%-a az étkeztetéssel kapcsolatos, 24%-a lakhatással, takarítással, 19%-a gondoskodással, 7%-a ruházkodással. Egy 2014-es OECD kutatás szerint a láthatatlan munka döntő részét a nők végzik, a fejlett országokban kétszerese a női láthatatlan munka a férfiakénak. Ez a helyzet még inkább a jövedelmi egyenlőtlenség felé tolja el a nőket. A NOE a családon belüli egészséges egyensúly megteremtését tartja fontosnak, ahol a láthatatlan munkát megosztva végzik a családtagok.
A Postás Szakszervezet Esélyegyenlőségi tagozatának megítélése szerint rendkívül fontos és hasznos volt ez a konferencia, hiszen olyan kérdésekre világított rá, amelyekben a társadalom valamennyi rétege nagy számban érintett lehet. Mivel tagjaink között sok a nő, sok a családos, gyermeket nevelő, szülőt gondozó személy, ezért sokan érintettek a láthatatlan munka témakörben. Céljaink közt kiemelten szerepel, hogy ez a munka is erkölcsileg, társadalmilag, anyagilag elismert tevékenység legyen. Az állam szerepvállalása segítené, hogy a láthatatlan munka miatt a nők és férfiak közti bérkülönbség ne nőjön, a női elszegényedés ne erősödjön. A 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulók a társadalom elismerésével végezhetnék tovább ezeket a feladatokat, hozzájárulva ezzel a családok összetartásához, nyugodtabb légkört teremtve a munkavégzéshez is.
Gál Zsuzsanna
tagozatvezető | |
