Alig három hónapja, hogy szakszervezetünk tisztújító küldöttgyűlésével lezártunk egy korszakot. Az erre való felkészülés során öt év tevékenységét elevenítettük fel, és értékeltük eredményeinket. Meghatároztuk azokat a kereteket is, amelyek között - teret hagyva a tágabb környezetünkben zajló folyamatos változások hatásainak feldolgozására - folytatni tudjuk a postások, tagságunk érdekében végzett munkát. Itt és most is köszönöm a bizalmat, amellyel a küldöttgyűlés megerősített elnöki tisztségemben, és ismét felhatalmazott arra, hogy ennek a közös munkának összefogója, a munkáltatóval folytatott tárgyalások során érdekeink megjelenítésének szószólója legyek a következő ötéves ciklusban is.

Az összegzés folyamán újra előtérbe került, mennyi változást kellett megélnünk az elmúlt időszakban, különösen a 2015-ös esztendőben. Egyre gyorsabb tempóban követték egymást az események, amelyek új és még újabb helyzeteket teremtettek. Számos szakmai egyeztetés, vita, véleményezés van mögöttünk, az év végével pedig pontot tettünk legfőbb feladatunk, a bértárgyalás végére is.

Régóta szembesülünk már azzal a ténnyel, hogy egyetlen érdekképviseletnek sincs lehetősége teljességében igazságos, minden egyes munkavállaló számára kielégítő bérmegállapodás megkötésére.  Ez azonban nem jelenti, jelentheti azt, hogy ne törekedjünk a mindenkori körülmények közötti legoptimálisabb eredmény elérésére. Így tettünk most is, a tárgyalások menetében szinte feszegetve a lehetőségek határait.

A munkáltató bérajánlata egységes, a Magyar Postánál működő valamennyi szakszervezet számára elfogadhatatlanul alacsony százalékos bérfejlesztést tartalmazott, nem tett javaslatot egyszeri teljesítmény-elismerés kifizetésére és kilátásba helyezte a törzsgárda megszüntetését.

A tárgyalások végeredménye ma már mindannyiótok előtt ismert. Úgy gondolom, hogy a sávos bérfejlesztés elérésével, különös tekintettel arra, hogy mértéke valamennyi sávban többszöröse az eredeti ajánlásnak, jelentős sikert könyvelhetnek el a bérmegállapodást aláíró szakszervezetek. A végül megvalósuló egyszeri juttatásokról szóló megállapodásban pedig igyekeztünk elérni, hogy minden munkavállaló teljesítménye elismerésre kerüljön. Bízom abban, hogy a decemberi kifizetés révén ezzel a karácsony megünnepléséhez is sikerült hozzájárulnunk. A törzsgárda 2016-ban változatlan formában való megmaradása úgyszintén fontos eredmény, bár további sorsa ez évben még tárgyalások témája lesz.

Köszönet minden kollégának, aki nem ült fel a bértárgyalások idején szárnyra kapó rosszindulatú híreszteléseknek, a rosszmájú megjegyzéseknek, az irreális elvárások hangoztatóinak, akik többségükben még a szakszervezeti tagságot sem vállalják, hogy azzal járuljanak hozzá eredményeinkhez. Ám évről évre veszik maguknak a bátorságot, hogy erőnket, érdekérvényesítő képességünket megkérdőjelezzék, és légből kapott híreiket tényként tálalva tolják előtérbe saját személyük fontosságát, „jól értesültségüket”, visszaélve azzal, hogy a bértárgyalások eredményét mindig feszülten várják a munkavállalók.

És ilyenkor talán többen teszik fel maguknak az egyébként is sokszor felbukkanó kérdést: miért is van a szakszervezet? Majd jön a többnyire automatikus válasz: nőnapi virág, segély, húsvéti sonka és év végi szaloncukor… Sajnos, nem tudjuk elengedni ezeket a beidegződéseket.

De talán nem is kell. Hiszen fontos a nőnapi virág, mert jelképpé vált, őrzi hagyományainkat, eszünkbe juttatja fontos eredményeinket, a jogokat, amiket elődeink kiharcoltak, és amelyek megőrzéséért most nekünk kell, más körülmények között, folyamatosan munkálkodnunk. Emlékeztet rá, honnan indultunk. És a tagság számára fontos a segély, a húsvéti sonka és az év végi szaloncukor, hiszen sokan vannak közöttünk - és nem csak a postások között -, akiknek talán nem is jutna másképp az ünnepre.

Nagyjelentőségű mellékszálai ezek tevékenységünknek. Akárcsak a közösség megtartó erejét erősítő rendezvények, kirándulások, színházlátogatások, családi- és sportnapok. De azt is világosan kell látnunk, hogy legfőbb feladatunk nem az, hogy a hiányokat támogatással pótoljuk. Elsőrendű célunk, hogy elősegítsük azoknak a feltételeknek a megvalósulását, amelyek között, tisztességes munkáért tisztességes bért kapva, a munkavállaló maga teremtheti meg önmaga és családja számára a tisztes megélhetést.

Az új év a Magyar Posta vezérigazgatója számára is bérfejlesztést hozott. Ezt az a január 1-jén hatályba lépett kormányrendelet tette lehetővé, amely az állami cégek vezetői számára ötmilliós bérplafont engedélyezett. A hírt az egyik nagy kereskedelmi tévé híradója hozta nyilvánosságra. amelynek munkatársa az adást megelőzően megkereste szakszervezetünket is, ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkat kérve.

A Postás Szakszervezet azonban nem kívánta/kívánja kommentálni a Posta Csoport vezetője jövedelmének emelkedését. Nem feladata, hogy állást foglaljon, hiszen a vezérigazgató fizetése nem képezi a bértárgyalások részét, és nem befolyásolja a postások jövedelmi viszonyainak alakulását meghatározó bértömeg mértékét. Szakszervezetünk célja, hogy a nyereséget megtermelő postások bére felzárkózzon európai kollégáikéhoz, és nem az, hogy elítéljük, megakadályozzuk, hogy a vállalatcsoportot sikeresen és nyereségesen működtető vezető európai szintű jövedelemben részesüljön. Megoldandó problémának nem azt látjuk, hogy a vezérigazgató fizetése sok, hanem azt, hogy a munkavállalóké kevés.

A tisztes megélhetést biztosító, európai szinthez közelítő bérek elérése - régóta világosan látjuk ezt is - nem megy egyik napról a másikra. És legfőképpen nem megy összefogás nélkül. Ehhez szükségünk van a ti támogatásotokra is. Az, hogy valamennyi postai munkavállaló szakszervezetünk tagjává váljon, valójában az irreális elvárások kategóriájába tartozik. Ám hogy a többség, felismerve a lehetőséget, hogy tagként támogatva az érdekvédelmi munkát tehet önmagáért és munkahelyi közösségéért, lehet realitás.

Tóth Zsuzsanna
elnök