„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
Csak szív, ami szívünkhöz közel álló.
De nincs már.”
/Kosztolányi Dezső/

Távozásával egy gazdag szakmai, szakszervezeti életúttal bíró kollégával lettünk szegényebbek. Szolid, jó embert, készséges kollégát, rutinos szakembert veszítettünk el Személyében.
A Magyar Postához 1969. augusztusában lépett be.
Szegeden rendszeres helyettesként kezdett, majd 1978-ban, Budapestre kerülvén a Pestlőrinc 1. Posta Hírlap Osztályának vezetésére kapott megbízást. Két évvel később a Budafok 1. Postán helyezkedett el, ahol kézbesítő csoportvezetőként végezte szakmai munkáját egészen addig, amíg az értelmetlen halál el nem ragadta.
A Postás Szakszervezet munkájába mélyebben lőrinci évei alatt kapcsolódott be, ahol a tagság – felismerve Viktor emberségét, jó szervező képességét, kiállását az igaz ügyekért – alapszervi titkárrá választották.
Később, amikor Budafokra került, mint egy örökséget, vitte magával a titkári funkciót, hiszen itt is megválasztotta a közösség titkárnak, melyet 27. éve gyakorolt folyamatosan.
A dolgozók érdekeinek képviseletét szolgálatnak tekintette, feltétel nélküli szolgálatnak. Sokat tett azért is, hogy kollégái megismerjék hazánk nevezetességeit: évente kirándulást szervezett, nagy alapossággal, precízen előkészítve, amelyek kivétel nélkül mind jól sikerültek. Nála jobban kevesen ismerték ezt a kis országot!

Szakmai és szakszervezeti munkájáért méltán részesült több ízben kitűntetésben.

Viktor!
Nagyon fogsz hiányozni. Isten Veled! Nyugodj Békében!

Szegő Róza
TSZB titkár