Ezután elindultunk a következő megállóra, a tordai hasadékhoz. A hasadék és környéke Erdély egyik legkedveltebb kirándulóhelye, melynek hossza körülbelül 2 km (2. kép).

A mi kis csapatunk is nekivágott a nem mindennapi kihívásnak: több függőhídon kellett átkelnünk, keskeny sziklapárkányokon drótkötelek segítségével jutottunk el a szurdokvölgy végére, ahol mindenki pihenhetett egy keveset (3. kép). Kellemesen elfáradva újra buszra ültünk és elindultunk a túrázás fő célja felé, Torockóra. Szálláshelyünk elfoglalása és egy kis felfrissülés után továbbmentünk Torockószentgyörgyre. A helyi templomtól indulva körülbelül 3 kilométeres séta várt ránk a várrom megtekintéséhez. A több száz éves romokon megpihentettük fáradt lábainkat, majd lesétáltunk a buszhoz. Visszaérve a szállásra vendéglátónk, Kati néni helyi pálinkával fogadott bennünket a finom vacsora előtt, majd átbeszéltük az aznapi élményeket és mindenki nyugovóra tért.

Vasárnap a korai ébresztő és reggeli után elbúcsúztunk vendéglátónktól (4. kép), mert várt ránk Torockó ékköve, az 1228 méter magas Székelykő. Csapatunk bátrabbik fele elindult a Székelykő meghódítására. Kétórás fárasztó mászás után felértek a hegycsúcsra, szemük elé tárult a felejthetetlen, gyönyörű táj, melyet szavakkal leírni nem lehet (5. kép). Visszaérkezésük után a Székelykőre feljutók átvehették okleveleiket az alispántól, amelyben elismerték nem mindennapi teljesítményüket. Addig a csapat másik fele Torockó helyi nevezetességeit tekintette meg.

Következő állomásunk a körösfői kirakodóvásár volt, ahol mindenki kedvére vásárolhatott, majd továbbbuszoztunk Vársonkolyosra, a Nagy-magyar barlanghoz.

A barlang megtekintését követően megmostuk a lábunkat a hűs Körösben, majd fáradtan, de élményekkel telve indultunk haza Berettyóújfaluba, ahová az esti órákban érkeztünk meg. Köszönjük a szervezőknek ezt a felejthetetlen két szép napot! Reméljük a jövőben újra lehetőségünk lesz ilyen kirándulásokon részt venni.

1. kép



2. kép



3. kép



4. kép



5. kép