Nyílt levélben fordult több, a Magyar Postánál működő alternatív szakszervezet a munkavállalókhoz, egységesen elítélve február eleji akciónkat. Erre már válaszolt a Postás Szakszervezet, de tagjainknak is van egyéni véleménye erről. Ezek közül - tagunk hozzájárulásával - közzéteszünk egyet. Ajánljuk szíves figyelmükbe!

VÁLASZ NYÍLT LEVÉLBEN A NYÍLT LEVÉLRE,
AVAGY MÁR MEGINT MEGSPÓROLTAM EGY KEVÉS BÉLYEGET!

Tisztelt postás Kolléganők, Kollégák, leendő és volt Kolléganők, Kollégák, postás alternatív szakszervezetek vezetői,
azok tagjai, PSZ tagok!
Kedves Barátaink, Felebarátaink, vélt és valós Ellenségeink!
És Kedves Bárki, akinek a postához valaha köze volt vagy immár versenyszellemben dolgozó és bizakodó jövőképpel rendelkező társasághoz némiképp köze lesz a ránk leselkedő nem túl kecsegtető, bár annál több kihívást sejtető jövőben!

Én, mint egyszerű PSZ-tag, azért reagálok írásban a ("nem illetném jelzőkkel"-stílusban megfogalmazott) Nyílt levélre, melyből számos példány forog közkézen a telephelyen, mert jól ismerem az élethelyzetemet és kijelenthetem, hogy a többséggel érezve minden jó szándékú gesztusnak tudok örülni most és a jövőben is addig, míg a munkáltatóval folytatott végeláthatatlan tárgyalások "eredményes" bérmegállapodást szülnek.
Tisztában vagyok azzal, hogy az ünnepek utáni pénztelenség (én az ünnepek előtt sem neveztem volna magam jómódúnak), rezsiköltségek megnövekedése (kormány által kiharcolt és felügyelt 10%-os rezsicsökkenés az smafu?), a mindennapi megélhetés biztosítása nehéz helyzet elé állítaná a tartalékainkat (ha volna!). Közülünk jöttetek, velünk éltek, bár a sorsosztozkodásban nem vagyok egészen biztos...

Egyet tudok érteni abban, hogy „a Magyar Posta Zrt. piaci pozíciója mélységesen megrendült” a PSZ által szervezett akciót követően. Potenciális ügyfelek sokasága fogja ezek után a versenytársak szolgáltatásait igénybe venni, és a meglévő "nagy feladók" is rövid időn belül szerződést bontanak jelenlegi partnerükkel, a Postával, a belső szakszervezeti feszültségek hallatán!

A kérdés jogosan merült fel: joga van a PSZ-nek tagjainak keserű sorsán enyhíteni ezzel az akcióval? Igen. Ezt a Nyílt levélben is elismerik az alternatív szakszervezetek képviselői. Továbbmegyek: joga van a többi szakszervezetnek is ahhoz, hogy ilyen, vagy hasonló jellegű akcióval kompenzálják tagjai keserű sorsát a bértárgyalások ideje alatt? Az előzőek figyelembe vételével, úgy gondolom, hogy igen!

Nem vagyok jogász (sem), de a mindennapi élet számos olyan esetben szolgál példával az előző esetre, ahol egy klub vagy csoport tagjai (tagdíj fizetésével párhuzamosan) például kedvezményekben részesülnek, többletjogok illetik meg őket bizonyos termékek vásárlásánál, stb., mintegy üzenve embertársaiknak, hogy "Gyere te is, csatlakozz hozzánk, mert ebben a közösségben jó dolgok történnek".

Ezért számomra a kérdések felvetése is túlmegy a nevetségesség és/vagy naivitás (netán provokáció) határán - gondoltam első olvasás után... de jobban végiggondolva, valahol egy ilyen felvetés inkább szomorú és sajnálatos, azért, mert ez olyan vezetők fejében fogalmazódott meg, akik csoportokat, szakszervezeteket irányítanak, legalábbis nevüket adták egy ilyen dokumentum létrejöttéhez. De ha már feltették a kérdéseket, válaszolok is rájuk:

1. "... akkor most miért csak a saját tagjaira gondol?"

- Tagdíjfizetés -> Szakszervezeti Gazdálkodás -> Pénzügyi, üzleti terv készítése -> Elemzés, majd mérlegelés a financiális lehetőségek függvényében -> Döntés-előkészítés, elfogadás -> tagi kedvezmények, juttatások
Ha hosszabb módon szeretném kifejteni (de nem teszem), annyit mondanék, hogy mivel a szakszervezet a tagok pénzével gazdálkodik, rendelkezik, így annak a felosztásával/felhasználásával tud csak tervezni egy ilyen akciót. A nem PSZ tagok szakszervezet által történő juttatásaival (ajándék, segélyek) eddig sem egyetemlegesen foglalkozott egyik szakszervezet sem. Ugyanebből az okból kifolyólag; téli időszakban nem születnek sorban nyílt levelek, hogy bizonyos szakszervezetek mikuláscsomagot osztogatnak a tagoknak. Csak nekik vannak kiskorú gyermekeik, akik örülnének egy kis finomságnak, amit óvodába, iskolába menet majszolgatnak a bicikli hátsó ülésén vagy a buszról leszállva? Nem. Az ő mikuláscsomagjaikat kitől fogják megkapni?

2. "Törvényes, jogilag nem támadható a PSZ akciója. Mégis mi a baj vele?"

- Véleményem szerint semmi. Az, hogy egy szakszervezet milyen hatékony, legtöbb esetben a tagok létszámával áll összefüggésben, sőt egyesek szerint egyenes arányban. Minél nagyobb egy szervezet létszáma, érdekérvényesítő képessége is annál több, hiszen a munkáltató részéről is komolyabban vehető egy olyan megmozdulás egy ügyért, melyben tömegek érintettek.

3. "...minden postás munkavállaló [...] juttatásban részesüljön, [...] amíg [...] megköthetünk egy sikeres bérmegállapodást."

- Az indítvány nekem szimpatikus, támogatom!

Bár számomra a "siker" fogalma igencsak szubjektív. Siker az, ha egy diszlexiával küzdő végigolvas egy könyvet?  Siker az, amikor végre egy biciklizni tanuló 4 éves először végigteker a járdán pótkerekek nélkül? Siker az, ha valaki megszerez egy jobb állást? Siker az, ha másvalaki meg tudja tartani az állását? Siker bizony!

Sajnos, a Postán is lassan siker az, ha nem épp ÉN leszek az, aki a létszám-racionalizálás eredményeképpen holnap kezdhetem aktualizálni az önéletrajzomat... Tehát veszélyes megfogalmazás ez így, a "siker" szó használatával! A Posta vezetése, szakszervezetek, munkavállalók tömege, és az egyén sikere nem feltétlenül egyezik meg minden esetben. És itt most vonatkoztassunk el a "nagy ellenfél", a Posta új vezetésétől és csak munkavállalói oldalról szemléljük az imént felvetett siker fogalmát. Az, amit a szakszervezet a tárgyalások lezárásával sikernek könyvel, nem biztos, hogy az egyén is sikerként éli azt meg, attól függetlenül, hogy tagja-e valamelyik szervezetnek vagy sem.

4. "[...] mert ha egy szakszervezet maga próbálja meg a munkáltató helyett kezelni a problémát, azzal csak késlelteti a hatékony megoldást."

- A januári vezetőváltás óta eltelt időszakban a Magyar Posta vezetése, szinte minden megbízott vezetője és azok beosztottjai, (teljesítőképességük határán, időt és energiát nem kímélve, talán napi 10-12 órát egy helyben ülve, kimutatásokat elemezve) azon fáradoztak, hogy kidolgozzanak egy mentőcsomagok azon kiskeresetű munkavállalók számára (mintegy 30.000 ember), akiknek a bértárgyalások várható elhúzódása miatt, a legalább 10%-os jövedelem kiesést valahogy kompenzálni tudják.

Valami sántít ebben a dologban véleményem szerint. A munkáltatónak nem hiszem, hogy lett volna ilyen terve, ami erre az időszakra vonatkozik. Ha mégis alakult volna egy kríziskezelő gazdasági szakemberekből álló testület, akkor elnézést kérek a rosszindulatú spekulációm miatt! Ennek okán - természetesen - ez az akció sem szabhatott gátat a munkáltató heves próbálkozásainak...

5. "[...] hogy a pénzosztási akciót - egy szórólappal kiegészítve - egyben tagtoborzásra is felhasználják."

Nem tudom mire vélni a megfogalmazott gondolatokat, hiszen - részben - már tárgyaltam; egy szakszervezet ereje a taglétszámban gyökerezik. Minél több a tagja, annál hatékonyabban juttatja érvényre a törekvéseit.

Rólam csak annyit, hogy menedzserként végeztem, valamit értek a marketinghez, a makro- és mikrogazdaság mozgatóihoz, törvényszerűségeihez. Nem értem azonban azokat a megnyilvánulásokat, melyekben a - most már - piaci (verseny) környezetben lévő társaság egyes szakszervezetei közölnek. Nekik segítenék pár alapgondolattal, mi is a mozgató rugója az efféle gazdasági játszmáknak.

Adott egy gazdasági társaság. Adott egy vagy több tevékenység. Célja: profit-orientált gazdálkodás, termelés. Hogyan? Stratégiai terv, üzleti terv készítése, melyben a fő célok a kiadások csökkentése, bevételek növelése. Eszközei: piac elemzése, versenytársak felmérése. Majd a célközönség definiálása -> Árképzés: árban és/vagy minőségben a versenytársak alá menni. Cél: ügyfélkör bővítése, jelenlegi ügyfelek megtartása (elégedettségi mutatók javítása) -> Eszköz: Reklám, marketing, akciók, referenciák (kezdetnek ennyi elég is)

Minden szakszervezet egy non-profit társaság, viszont az előzőek analógiájára felvázolhatóak az előbb felsorolt pontok megfelelői egy ilyen szervezetnél is, bízom benne, hogy ez belátható:

Adott egy tevékenység (érdekvédelem), ahol a cél: a tagok által befizetett tagdíjból a lehető legtöbb segítséget megadni. Mindezt Hogyan? A pénzkészletet ésszerűen, jó gazda módjára kezelni, felhasználni.
Piac, verseny nem feltétlenül éles, hiszen minden szakszervezet egy közös cél érdekében működik, a kiadások csökkentése, és a bevételek növelése (taglétszám felduzzasztása) itt is fontos tényező. A célcsoportot is könnyű meghatározni, hiszen jelen esetben adott (postai alkalmazottak). A taglétszám növelésének eszközei szintén reklám, marketing, akciók (eddig is folytak akciók tagok számára, kedvezményes üdültetések, sportrendezvények, mikuláscsomag, stb. formájában). Ebben az esetben referenciaként a szervet által elért eredményeket lehet felsorolni.

Tudtommal senkit nem éles lőfegyverrel a tarkójához szorítva kényszerítettek, hogy lépjen be egyik vagy másik szakszervezet tagjai közé, hanem egy átgondolt, a "piacon" lévő lehetőségeket tanulmányozva, szabad döntés után írta alá a belépési nyilatkozatot, józanul mérlegelve az esetleges (tagdíj, szolgáltatás, juttatás) különbségek, eltérések figyelembe vételével.

6." Ez a magatartás nem csak egy eredményes és hatékony szakszervezeti egység kialakítását töri meg, hanem ellentéteket szít a munkavállalók között és éket ver a szakszervezeti tagok közé."

Úgy vélem, elég komoly probléma lehet a szakszervezetek közti egység kialakításával, ha ez, amúgy kedves gesztus, ilyen formában ölt testet, mint ez a Nyílt levél. A sorok közt olvasva inkább valamiféle irigységet, lejáratási törekvést, feszültségkeltést érzek, mintsem követendő magatartásra utaló jeleket: Pont ez a magatartás ver éket azzal a szervezetek közé, hogy negatív színben tünteti fel ezt a jó szándékú cselekedetet. Miért kellene, hogy ez a megmozdulás ellentéteket szítson munkatársaink között? Én nem tapasztaltam újfajta ellentéteket, csak amik már idáig is megvoltak. Maximum azt sajnálták olyankor a többiek (vagy akik sehol sem tagok), hogy az ő szakszervezeteik nem gondoltak rájuk ilyen formában.

Érdekességképpen megjegyezném, hogy levelem publikálása óta más szakszervezetek tagjaitól is pozitív, egyetértő visszajelzéseket kapok. (De ez már egy újabb nyílt levél témája lenne…)

Néha nem elég csupán az, ha a küldöttgyűléseken egy-egy szót szólunk a tagok érdekében. Végre - sok más mellett - a Postás Szakszervezet tett egy lépést, mellyel engem meggyőzött, hogy TAG vagyok valahol és nem csak a bérpapíromon látom, hogy leemelik a tagdíjam...

Szamosi Roland